Hang-hatás > legutóbbi cikkek

Tej, kenyér, Mraz

Hogyan kell ajánlani a Pannónia Fesztivált?

Kellemes napsütés, finom borok, irány California 37!

Halász Judit, Yonderboi és a Kerekes Band is Fonogram-díjas

Szike helyett kottalap: Emeli Sandé tökéletes választása

Filmharmonikusok: véletlen búcsú Whitney Houstontól

Bálint Ádám írása 96 napja jelent meg

Ez az írás eredetileg nem erről, nem Whitney Houstonról szólt volna, ahogy Budafoki Dohnányi Zenekar szombat esti Filmharmonikusok című koncertje sem. De néha az élet hoz olyan meglepetésszerű összefüggéseket, amelyek mellett nem szabad szó nélkül elmenni.

A Budafoki Dohnányi Zenekar egyre nagyobb közönséget mozgat meg, nem csak Magyarországon, külföldön is. Felismerve a filharmonikus alapokra írt filmzenékben rejlő lehetőségeket, az együttes az utóbbi években a műfaj (ha lehet ilyet mondani) prófétája lett, hiszen rendre újabb és újabb darabokat adnak elő, amely a filmtörténet legnagyszerűbb alkotásainak aláfestéséül szolgáltak. A február 11-i, Filmharmonikusok címmel szervezet Sportaréna-beli koncertjükön pedig még többet tettek annak érdekében, hogy még véletlenül se skatulyázzák be őket.

Ugyanis a közönség legnagyobb része a Star Wars és John Williams zenéje miatt váltott jegyet – legalábbis Hollerung Gábor Liszt-díjas zeneigazgató-karmester elmondása szerint. Természetesen az este legnagyobb meglepetései e zenei bázis köré épültek: az 501-es légió Star Wars-jelmezes előadása, a lézerfények, a többször direkt hamisan elkezdett dallam a jelmezes „karmesterekkel”. Emellett a Dohnányi Zenekar viszont tanúbizonyságot tett arról is, hogy repertoárja más irányokba is bővíthető. Vangelis 1492-es és Tűzszekerek „betétdala” még a decensebb vonalat képviselte, de Elton John Oroszlánkirály filmslágere az X-Faktoros Kocsis Tibi előadásában már sokkal formabontóbb próbálkozás, ahogy Whitney Houston I will always love you című számának (amely a Több mint testőr leghíresebb száma volt) átirata nagyzenekarra.

…és itt el is érkeztünk ahhoz a ponthoz, amely egy véletlen összekapcsolódás a váratlan eseményekkel: azt hiszem, mondhatjuk, hogy ez egy akaratlan, de méltó búcsú volt a zenészek részéről Whitney Houstontól, aki körülbelül a koncert perceiben búcsúzhatott el a földi világtól. A számot Szabó Mariann énekelte el, aki a korábbi X-Faktorban versenyzett, és bár helyezést nem ért el, képességei valóban alkalmassá teszik egy komolyzenei kísérettel előadott sláger hiteles közvetítésére.

Természetesen nem csak ezek voltak hallhatók, hanem többek között Ennio Morricone zenéje, amelyet a Volt egyszer egy vadnyugat címhez írt, a Jurassic Park és Harry Potter ismert dallama is. Szerkesztőségi véleményünk szerint a már nem először játszott Star Wars-darabokon túl a legjobban sikerült betét a Titanic filmzenéje volt, amely – bár ilyenkor ez nem elvárás – szinte hangra pontosan úgy szólt, mintha magát a filmet néztük volna. A filmzenék világa persze külön zeneművészeti és egyben filmművészeti, kvázi interdiszciplináris tudományként is felfogható, amelynek alapjait sokszor ismert komolyzenei művek adják. Így kapott helyet a műsorban Wagner és Mozart zenéje is, amely így 2012-ben sajnos legtöbbünknek (tisztelet a kivételnek) kevéssé komolyzenei ismereteinkből, mint inkább kedvenc filmjeinkből ismerősek.